Tanácsok elsős gyermekek szüleinek az első hét eseményei és kihívásai kapcsán, hogy a gyermek számára a lehető legjobban teljen el ez a kulcsfontosságú időszak.
Miért kell róla tudni?
Miért is fontos tudni azt egy szülőnek előre, hogy mi zajlik az iskolában az elsős gyermekével, az első tanév első hetében?
Nagyon egyszerű a válasz:
A kisgyermek legjobban a bizonytalantól, a bizonytalanságtól fél.
Ha a szülő - már biztos ismereteinek birtokában - felvázolja számára, hogy mi is fog történni az első napokon, okafogyottá válik a félelem, és a túlzásba vitt - esetleg testi tünetekkel is járó - izgalom.
Mit tegyünk?
Először is nyugtassuk meg a gyermeket, hogy az óvodából iskolába való belépéskor bizony nem kell még tudni olvasni, sem „iskolás szinten” számolni! Hiszen ezeket a dolgokat pontosan ott fogja megtanulni.
Nyugtassuk meg, hogy nem baj, ha a korábbi óvodástárs a másik osztályba, vagy iskolába került, hiszen gyermekünk az új közösségében is nagyon hamar barátokra fog lelni. Emlékezzünk csak vissza, így volt az óvodába lépéskor is. Előtte nem ismerte az óvodás barátait, barátnőit, és lám, micsoda barátokra tett szert az új környezetben.
Nyugtassuk meg, hogy mi már ismerjük a tanító néniket vagy ritkább esetben tanító bácsikat (hiszen részt vettünk a bemutatkozásukon és az iskolát is többnyire a szimpátia miatt választottuk). Ugyanolyan kedvesek és segítőkészek, mint a kedvenc óvónéni az óvodában. Ha pedig a gyerkőc az óvónénit nem szerette, akkor sokkal jobbak lesznek nála. Itt az újrakezdés lehetősége!
Nyugtassuk meg, hogy mindig a Vele megbeszélt időpontig kell az iskolában maradnia és Mi ezt az időpontot szentnek és sérthetetlennek fogjuk tartani. Nagyon fontos, hogy ezt be is tartsuk!
Ne húzzuk a búcsúzkodást hosszúra! A gyermek sokkal hamarabb alkalmazkodik a környezetéhez, mint azt a szülő gondolná. Ha ezt a tanácsot megfogadjuk, nagyon hamar elmaradnak a kezdeti kis pityergések. Egy a lényeg, hogy a kicsi érezze, hogy biztonságban és jó helyen van, mi pedig teljesen nyugodtan hagyjuk ott Őt, és megyünk a dolgunkra.
Mi történik, ha elment a szülő?
A tanító néni vagy bácsi, sokszor mind a két tanító (Iskolaotthonban kettő, egyébként tanító és napközis tanító) egyedül marad új osztályával, a kis elsősökkel. Megkezdődik az ismerkedés. Ez többnyire játékos, esetleg rajzos formában történik. A gyerekek bemutatkoznak és elmondják, mit szeretnek csinálni általában, milyen volt az óvoda, mit várnak az iskolától.
Ügyes vagy tapasztalt pedagógus ezeket az órákat nem 45, hanem 20 percesre tervezi, sok-sok játékkal, mozgással, megnyilvánulási lehetőséggel.
A kisgyermek megismerkedik az iskola balesetvédelmi és társas szabályaival, magával a helyszínnel. Sok pedagógus ilyenkor körbevezeti a tanulókat új helyszínükön. Megismerik az ebédelés helyét, a játéksarkot, az iskolához tartozó kinti környezetet.
Szó esik az óvoda és az iskola különbözőségéről. Mik az egyezések, mi változott az ovihoz képest.
Az első napon, mire az ebédelésnek vége, már meg is jelenik a szülő a kisiskolásért, hogy hazavigye. Ilyenkor a leggyakoribb mondat a gyermek szájából így hangzik: „Hiszen ma nem is tanultunk semmit!” Azt csak a pedagógus és a szülő tudja, hogy ennek pont az ellenkezője igaz!
A következő napokban folytatódik az ismerkedés, például a tankönyvekkel, felszerelésekkel, a tornateremmel és az értékelési rendszerrel (katica nyomda, piros pont, magatartási csillag, stb.).
Majd néhány nap múlva, szinte észre sem vesszük, de gyermekünk iskolás lett...
Fontos a magabiztosság!
Mind az iskolakezdés előtt, mind azt követően fontos a gyermek magabiztosságának felépítése! Ennek az egyik legcélravezetőbb módja a szükséges készségek és képességek fejlesztése. A jó alapok birtokában könnyebben veszik a gyermekek a kihívásokat, ami egyenesen vezet a magabiztos feladatmegoldásokhoz és kiegyensúlyozott iskolai teljesítményhez.
Ebben nagy segítségre van a folyamatosan bővülő letölthető játékkészletünk:
Valamint iskola-előkészítő és korrepetáló/tehetséggondozó foglalkozásaink:
Keress minket bizalommal, ha kérdésed van a témában, vagy ha tudunk bármiben segíteni!
コメント